U Betty, Eszter U

Oldala

Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétállni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog. Ez már tény..
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál..."

Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit soxor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!